Isten hozzád, Venécia városa.
Már én többet nem leszek a lakosa!
Elbúcsúzok híres, erős váradtól,
A tengernek rettenetes habjától.
Rettenetes a tengernek a habja:
Hej, sok magyar fiú utazik rajta;
Tenger habja hányja-veti a gályát;
Sok magyar lány siratja a babáját.
Hegyes-völgyes országokat bejártam,
Párját az én hazámnak nem találtam!
Isten hozzád, Olaszország határa,
Már én többé nem leszek a lakosa.
- Szépen hangzik a gőzkocsi zörgése,
Mikor megyen a nagy Németországon.
Magyar legény tartja rajta a kormányt.
Magyar honnak igazítja az útját.
Kedves rózsám, már én hazaérkeztem,
Külföldeken sok bujdosást végeztem.
Bujdosója voltam a nagy világnak,
De most leszek honfia a hazámnak.
Hódmezővásárhely (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
