Jaj de szépen szólnak a bús harangok, kérdezgetik egymástul, vajon ki a halott?
Mindenki csak azt mondja: Cibula György, az én felejthetetlen, kedves jó párom.
Ugyan kire bíztad azt a három neveletlen árvát, mikor nagyon jól tudod, hogy magam is gyámoltalan vagyok?
Hát én akkor hova tegyem, hogy neveljem fel űket, azt a három neveletlen árvát, hozzá még azt a hetvenkét éves édesapámat is?
Mikor nagyon jó tudod, hogy mindenki csak azt mondja: - Jaj az árváknak! -
Mikor akárhogy fúj a szél, mindig csak az árvákat éri.
Felejthetetlen, kedves jó párom, szóljál még egy szót utoljára hozzám, vigasztald meg az én bánatos szívemet!
Vadász (Arad)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
