Jaj, édesapa, édesapa, indult el Vásárhelyré, s utaján találkoztunk a lóvészi állomáson.
S azt kérdeztem: - Hova megyen, édesapám?
- S aszondta: - Megyek Vásárhelyré egészség-keresni.
- S aszondtam, hogy: - Édesapa, visszajő-e?
- S aszondta: - Visszajövök.
S esmén mondom: - Visszajő-e, édesapa, a marhákhoz?
- S aszondta, hogy: - Nem megyek vissza többet soha.
- S mi(ly)en bánatossan mentem én fel a marhákhoz!
S bémentem Háromkútra széna-csinálni, s meghallottam, hogy édesapám meghót, me megtelefonálták.
O(ly)an bánatval jöttem haza, és meg es kaptam itthon meghalva.
Jaj, édesapa, édesapa, hova készülődik maga?
Jaj, szóljon egyet nekem, édesapa!
Nem gondoltam, mikor találkoztunk, hogy többet nem látom meg.
Jaj, édesapa, édesapa, mondja meg nekem, hogy tőt az idegenbe, hol maga nem ismert senkit se?
Még a minden éjen álmaimba olyan bánatoson láttam.
Jaj, édesapa, édesapa, bocsásso meg, ha valamit vétettem magának, lelkem, jó édesapám, olyan jó(l) nevelgetett!
Jaj, édesapa, keljen fel, s jőjön fel a marhákhoz!
Jőjön fel a marhákhoz!... Hogy vártam, sehonnét se jő.
Jaj, drága édesapám!
Mindenkinek van édesapja, csak nekünk nincs édesapánk.
Jaj, édesapa, édesapa, jaj, ne hagyjon el münköt, ne hagyjon el ebbe a bánatba!
Jaj, lelkem, édesapám, hova indult maga?
Jaj, édesapa, édesapa, milyen kicsike házot csinátatott!
Mé nem csinátatott akkorát, hogy én is férjek el benne!
Jaj, édesapa, édesapa, bocsásson meg, szívszaggató édesapám!
Nem tud a szív megszakadni, s a főd meghasadni, hogy ingem nyeljen el.
Jaj, lelkem, édesapám!
Jaj, szóljon egyet nekem!
Jaj, hol kerejsük meg, hogy szóljon nekem bár egyet?
Jaj, édesapa, édesapa, mástól halljuk: - Édesapa, édesapa! - De nekünk nincs édesapánk.
Jaj, édesapa, édesapám, jőjön fel a marhákhoz, maradjon meg velünk, me maga olyan hosszú útra indult, honnét többet sohase jő vissza, csak maradunk a bánatba!
Jaj, édesapa, édesapa, bocsásson meg, ha valamit vétettem!
Jaj, édesapa, Isten fizesse magának, hogy felnevelte a kicsi gyermekemet, kicsi buba korától ápolgatta!
Jaj, édesapa, édesapa, s mikor mentünk el a marhákhoz, akkor es feltette a szekérre.
Jaj, édesapa, édesapa, Isten fizesse meg a jóságait!
Me eggy i(ly)en jó édesapa vót, hogy sohase lehet elfelejteni.
Jaj, édesapa, édesapa!
Jaj, bocsásson meg nekünk, ha valamit vétettünk!
Jaj, édesapa, édesapa, Isten fizesse meg, hogy olyan jól felneveltek münköt.
Jaj, édesapa, édesapa, a jó Isten fizesse meg a jóságait!
Jaj, drága édesapám!
Gyimesközéplok (Csík)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
