Kedves édesanyám, kedves édesapám,
Én édes jó szülőm, felnevelő dajkám!
Kedves testvéreim, kikkel nevelkedtem,
Sok szép víg napokat veletek töltöttem.
Azért is eljöttem még egyszer hozzátok,
Az Isten áldása szálljon mindig rátok.
Jöttem látogatni kedves szülőimet,
Hogy ők is láthassák vitéz arcképemet.
Ide a házunkba messze földről jöttem,
Tündéri képemmel ide be is léptem.
Adjanak hát szállást, itten megmaradok,
Én már tovább innét messzebb nem utazok.
Meg kívántam látni kedves szülőimet,
Szülőimmel együtt kedves testvérimet.
Papiros-arcomból beszélni nem tudok,
De úgyis láthatjátok, csinos gyerek vagyok.
Beszédre nyithatnám papiros-ajkamat,
Akkor elmondanám szomorú sorsomat;
Kitárnám kétfelé vitézi karjaim,
És általölelném kedves jó szüleim.
Isten legyen velük, nem írhatok többet,
Isten oltalmába ajánlom önöket.
Nagykanizsa (Zala)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
