Lengyelország szélén
Egy aranyalmafa;
Alatta sétálgat
Két lovas katona.
Mind azt fújdogáljo,
Mind azt fújdogáljo:
De keserű kenyér,
A katonakenyér.
A kardjával szántjo,
Vérrel boronáljo;
A kardjával szántjo,
Vérrel boronáljo.
Legkeserűbb kenyér
Az idegen kenyér,
Kit kardjával szánt meg,
Vérrel boronál meg.
Az egyik katona
Csak azt sóhajtozza:
- Jaj, mire jutottunk
E nagy bujdosásba!
A másik katona
Csak azt sóhajtozza:
- Jaj, mire jutottunk,
E nagy bujdosásba!
Istenem, istenem,
Mért kell karddal szántani;
Mért kell karddal szántani,
Vérrel boronálni?
Az egyik katona
Erre elindula;
A másik katona
Arra elindula!
Szépkenyerűszentmárton (Szolnok-Doboka)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
