Már eljött az a nap, hogy el kell indulni,
Hazámtól s házamtól messzire távozni,
Öreg szüleimtől sírva elbúcsúzni.
Harsog a trombita, indulni kell erre;
Ökröm szarva helyett kard van a kezembe,
Ekém szarva helyett a fegyverem töltve.
Ki tudja, hol lészen nekem meghalásom?
Erdőn-e vagy mezőn vagy a hideg szellőn?
Beteg fogok lenni, ki fog megsiratni?
Meg találok halni, ki fog eltemetni?
Tengernek nagy partja: koporsóm oldala,
Tengernek mélysége: koporsóm feneke;
Tenger sűrű habja lészen szemfedelem,
A tengeri halak lesznek sírásóim,
Az égi madarak lesznek siratóim.
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
