Mikor gulásbojtár voltam,
Állásomban elaludtam.
Fölébredtem éjféltájba;
Egy barom sincs az állásba.
Mögkerülöm állásomat,
Egész gulajárásomat.
Nem találtam barmaimra,
Csak a kedves galambomra.
Mondtam néki bajjaimat:
- Láttad-e a barmaimat?
Amire ő azt felelte:
- Tiszán-Dunán túl van verve.
Általmöntem Tiszán-Dunán,
Ott legel az üszőgulám!
Vittem néki szénát-zabot;
Hazahajtom, mint egy rabot.
Ormánság (Baranya)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
