Mikor katonává lettem,
Szilaj csikót fölnyergeltem,
Lábom a kengyelbe tettem,
Magam a hátára ültem.
A kapitány, hogy meglátott,
A lovamról leszállított,
Rövid bakancsba hágatott
És a gyalogsághoz csapott.
Könyökölök ablakomban,
De csak rab vagyok azonban;
Ki-kinézek rostélyomon,
A galambom nem láthatom.
Szállj le, szép fekete fecském,
Vidd el az én levelecském!
Szállj el vadgalamb módjára,
Tedd le a rózsám vállára.
Szeged-Felsőváros (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
