Most írtam meg rózsámnak a levelet:
Ha várt eddig, várjon is meg, ha lehet;
Szabadságunk közeledik minden nap,
Úgy számítjuk, mától fogva harminc nap.
Szabadságos kis könyvünket megkapjuk,
Balfelől a szívünk mellé szorítjuk;
Isten hozzád, rongyos, szürke köpönyeg,
Nyűttelek én téged eddig eleget.
Végigmenek fehérvári nagy utcán,
Betekintek kedves rózsám ablakán:
- Add ki, kislány, a gyűrűmet, nem bánom,
Odaha vár az igazi párom.
Székesfehérvár (Fejér)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
