Nyitva van a százados úr ablakja.
Barna kislány sírva sétál alatta.
- Állj meg, kislány, barna kislány, egy szóra.
Te leszel a szívem vigasztalója!
- Nem állok meg százados úr szavára,
Úgysem leszek százados úr babája.
Van már nékem (a) századjánál közlegény,
Kit nem adnék, százados úr, magáér.
- A közlegény elesik a csatába,
Ki borul a barna kislány vállára?
- Ha elesik, szálljon áldás porára,
Mégsem leszek százados úr babája.
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
