Óh Isten, mely boldog az oly ember,
Ki kegyelmedből hosszú életet nyer.
És mint megért gabona csűrébe
Úgy száll ő is sírba vénségére.
Boldog, ki láthatja maradékait,
Kik majd könnyekkel áztatják hamvait.
Az ilyen nyugodva száll a sírba,
Tudván, hogy élni fog még azokba.
Az öreg ember hanyatló élete
Olyan, mint hosszú napnak szürkülete:
Mind a kettő már nyugalomra int,
Melyből új napra virrad fel megint.
Adj, Uram, nekünk is kegyes vénséget
Élni itt a földön, hogy áldjunk téged!
S vénségünk tisztes koronájába
Vígy örök ifjúság hazájába!
Vajdácska (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
