Panaszolom szeleknek
Bánatimat.
Mondom rengő erdőknek
És a rejtett völgyeknek
Jajaimat.
Az én szívem siratja
Árvaságát,
Mert nincs, kinek mondhassa,
Itt nincs, ki meghallgassa
Igazságát.
Lassú szelek, fújjatok
Édesemre!
És őnéki mondjátok:
Nem nyughatom, látjátok,
Kérésemre.
Az órákat olvasom
Éjjel s nappal,
És az eget instálom
Legyen nekem gyámolom
Hatalmával.
Nagybecskerek (Torontál)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
