Siralmas volt nékem
E világra lennem,
Hogy ezeket kell szenvednem,
Melyeket nem érdemlettem.
Siralmim nem múlnak,
Bánatim újulnak;
Keserveim rám tódulnak,
Engem a fák is siratnak.
Siratom magamat,
Elmúlt napjaimat.
Bízom Istenre dolgomat:
Eligazítja bajomat.
Siratván magamat
Elhagytam hazámat.
Reménységtől lelkem megszűnt;
Jó anyám engem miért szült?...
Hódmezővásárhely (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
