Sírhat az az édesanya,
Kinek fia most katona,
Mert nem tudni, mely órába
Viszik el Oroszországba.
Oroszország be messze van!
Nem hallod onnan meg szavam;
Nem hallod meg sírásomat,
Utolsó sóhajtásomat.
Kit a német elhajt oda,
Vissza onnan nem jön soha.
Ha visszajön, csak nyomorék:
Ellőtték a lábát-kezét.
Szívem búbánattól dagad.
Szól az orosz: add meg magad!
Élve csak akkor maradok,
Hogyha neki szót fogadok.
Szentendre (Pest)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
