Sohasem vétettem
Világ lakossának,
Mégis besoroltak
Engem katonának.
Tizenkét évekre
Elvették kedvemet;
Jaj, de sajnálom én
Az én víg kedvemet!
Jaj, de kár a legényt
Annyira sorolni,
Annyi sok szép leányt
Párja nélkül hagyni!
Sok országnak útját
Át kell masérozni
S az én gyenge rózsám
Más karjára hagyni.
Fájlalom, sajnálom
Az én szép hazámat,
De annál is inkább
Az én szép rózsámat.
Bévettek huszárnak,
Elírtak gyalognak,
Verje meg az Isten,
Még lovat sem adnak!
Szeretném a lovam
Kedvemre jártatni,
Az én galambomtól
Egypár csókot lopni.
Szárazajta (Háromszék)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
