Trebinyétől de messze van Komárom!
Masírozunk a bosznyai határon.
Hull a könnyem, verejtékem, hiába!
Nem hajtanak szegény baka szavára.
- Százados úr, pihenjünk egy keveset!
- Csak előre, édes fiam, nem lehet!
- Csak előre, hegyen-völgyön szaporán!
Sose látom többé az édesanyám.
Mért is hoztak engem ilyen messzire?
Nincs itt az én kis szívemnek senkije:
Idegen itt erdő, mező virága,
Mért is jöttem e szomorú világra?
Ha kinyílik az ibolya virága,
Isten veled, barna bosznyák leánya!
Isten áldja meg a hegyet és völgyet,
Nem masíroz magyar baka rajt többet.
A bosznyai lágerbe szól a nóta,
Ilyen szépen nem szólt már az régóta.
Szabadulok, kis kedvesem, a nyáron,
Búcsúzok egy csuhesznek a lányától.
Ha tavasszal fölülünk masinára
Isten veled, bosznyákoknak országa!
Sirathat már minket aztán akárki;
Nem lesz olyan, mint volt a Mollinári.
Isten veled, bajtárs, megyek hazámba,
Úgyis régen várnak már odahaza.
Halavány lett a bajtársom orcája,
Neki kezet nyújtottam utoljára.
Megy a gőzös szép Magyarország felé,
Az én kedves szüleim háza felé!
Örömkönnyek hullanak a szememből,
Ha meglátom kicsi falum messziről.
Adjon isten szép jó estét, angyalom!
Most érkeztem haza nagy Bosznyiából.
De én most már édes hazámba vagyok.
Édes kis angyalom, a tied vagyok.
Ipolybalog (Hont)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
