Barázdában szépen szól a pacsirta.
Levelemet régi szeretőm írta.
Könnyes szemmel azt olvasom belőle:
Csak a halál választhatna el tőle.
Köpönyeget cseréltem a subámér(t),
Kék nadrágot patyolat bő gatyámér(t),
Az bakancsot szép kordovány csizmámér(t).
Ebben vitézkedem én a hazáér(t).
Az van nekem az országtól kiadva,
Fél font húsom, fél kenyerem egy napra,
De meg is kell ám ezt nékem szolgálni:
Kell egrecérozni, sirbakot állni.
Nem kell többet a selyem nyakravaló,
Mert az csak szabad legényeknek való;
Puskát viszek a vállamon, nem kaszát,
Avval lövöldözöm én a franciát.
Kiskomárom (Zala)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
