Anyám, anyám, édesanyám,
Édes felnevelő dajkám!
Születésemnek örült kend,
Jaj, de nagy búra nevelt kend!
Patrontás nyomja oldalam,
Hosszú puska gyenge vállam;
Bárcsak nyomna az a barna
Kis angyalom gyenge karja!
Kard veri az oldalamat,
Szívem szorítja a bánat;
Csákó nyomja a fejemet.
Jaj, be keserves egy élet!
Mind ősszel a nyárfalevél,
Megsárgul s elhordja a szél,
Piros két orcám meghervad,
Keserves rabságom miatt.
Terméskőből van a szobám;
Szomorú az én éjszakám:
Csak egy gyertyavilág virít,
Az is csak engem szomorít.
Estve jön a parancsoló,
Mérgesen szól a káplárhó,
- Vigyed előttem gyertyámot,
Vizitáljam meg szolgámot!
Vizitálja sok fiait,
Mégsem szánja sorsosait,
Jaj, istenem, ez az élet,
Jaj, be keserves egy élet!
Magyarpécska (Arad)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
