Be van a város kerítve,
Jaj, hogy menjek ki belőle?!
Olyan rózsát hagyok benne,
Meghasad a szívem érte.
Nézz ki, rózsám, ablakodból!
Most megyek ki a városból,
Most búcsúzom barátomtól,
És tűled, kedves rózsámtól.
Nincs szebb élet a mienknél,
A vándorló legényeknél:
Mert porciót nem fizetünk,
Mikor tetszik, elmehetünk.
Van zsebemben egy rosz bankó;
Most vagyok én a vándorló:
Megpróbálom a vándorlást,
Ezt a keserves bujdosást.
Minden város édes hazám,
Minden asszony édesanyám,
Minden jó ember jó atyám,
Minden jó asszony jó anyám.
Zöld erdőbe esteledtem,
A pintlimet levetettem.
Én istenem, adj jó szállást,
Éjszakára megnyugovást!
Meguntam már a vándorlást,
Hegyen-völgyön masírozást.
Én istenem, elégeld meg!
Hazám földjét hagy lássam meg!
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
