Bekésértek engöm Pécsre,
Nagy törvényszék eleibe.
Rám mondták a szentenciát
Nyolc esztendőt vagy a halált.
Vajon ki gondóta ezt ki:
Nyolc éveket itt töltsek ki?
Ölég vóna még egy fél is,
Gondókodhatnék azon is.
Bóthajtásos az én szobám,
Két sor tégla a nyoszolyám
Estve már hat óra tájba
Tösznek erős vasas zárba.
Nincs énnéköm varrott dunyhám,
Heverök a szűröm szárnyán.
Tömlöc testömet hervasztja;
Nagy bú a fejemet nyomja.
Estve gyün a tömlöctartó;
Zireg-zörög az vasajtó;
Vizitálja az vasamat,
De nem szánja mög sorsomat.
Tudom, ha mögszabadulok,
Ti parasztok mögsirattok:
Kinek hámja, kinek járma
Fönnkerül a pallására!
Ormánság (Baranya)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
