Búval terített asztal
Bánattal teli pohara.
Én azt éjjel-nappal iszom,
Soha ki nem fogyaszthatom.
Odaadnám valakinek,
A bánat nem kell senkinek.
A bánatot felosztották,
Nekem legbővebben szabták.
Bánat, bánat, teljes bánat,
Ne rakj szívemre kővárat!
Ha raksz is, csak tolluból rakj,
Kit a szél is könnyen fújhat.
Magyarlapád (Alsó-Fehér)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
