Ej, nagy dolog a megvállás!
Megöl a keserű sírás.
Sír a szemem, hull a könnyem,
Keservesen fáj a szűem.
Fáj a szűem, fáj halálig,
Met most egy jótól megvállik.
S amilyentől most megvállik,
Olyant nem talál halálig.
Csak elnézem s elgondolom:
Ki lesz végtemre gyámolom?
El kell mi egymástól váljunk,
Ketten két útra induljunk.
Víg szívünket szomorgatni,
Irigyünket vigasztalni.
Gerlén (Moldva)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
