Szomorúság néköm,
Az egész életöm,
Mert gyászba van néköm
Örökké a szívem.
Sok sóhajtásokkal
Töltöm el üdőmet,
Sűrűn mögáztatom
Könyvekkel szömömet.
Az idegöny fődre
Egyedül köll mönnöm,
De sömmit sem löhet
Magammal elvinnöm.
Csak jó cseleködet
Jár az úton vélem;
Irgalmazz, könyörűlj,
Ó, én jó istenöm!
Azért mondom néktök,
Jó möghallgassátok:
A szögény árvákat
Ne szomorítsátok!
Mert az, ki mönnyekbe
Gondot visel rátok
Mögbünteti aztat,
Bizon, jól tudjátok.
Mert jaj az árvának
Járása, kölésse,
Jaj annak a fődön
Itt mindön lépésse!
Ha aranybul van is
A kapu félfája,
Csak árva az árva,
Nincsen pártfogója.
Csak árva az árva,
Nincsen pártfogója,
Csak a Jóistenbe
Mindön bizodalma.
Mert arra még a szép
Csillag sem úgy csillog,
Az a jó drága nap
Sem oly szépen ragyog.
Szőreg (Torontál)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
