Elbúcsúzom országomtól:
Kedves kis Magyarországtól.
Visszanézek félutamból,
Szememből a könny kicsordul.
Hallgassatok, hegyek, völgyek,
Hadd panaszolkodjam néktek!
Elmegyek én valamerre,
Valamely ország szélire.
Fészket rakok száraz ágra
Árva gerlice módjára.
Ott sem mondanak egyébnek:
Szegény árva idegenynek.
Én vagyok az a gerlice,
Ki az társát elvesztette.
Az vadgalamb elvesztette,
Szerelmemet irigylette.
Senki nem fogja megtudni:
Szegény fejem él-é, hal-é,
Vagy élésben módja van-é?
Isten gondomat viselje!
Isten hozzátok, bajtársim,
Vélem felnőtt jó barátim,
Kikkel sokszor nyájasságim
Töltöttem el víg óráim!
Ami jót tettetek vélem,
Isten fizesse meg néktek:
Hosszabbítsa élteteket!
Rólam ne felejtkezzetek!
Áldás a szent háromságnak,
Dicsőség a magasságnak,
Ki angyalt ád kalauznak
Az igaz úton járónak!
Angyalodat, én Istenem,
Add, hogy vezéreljen engem!
Minden gonosztól megmentsen.
Utaimban vezéreljen!
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
