Ha felmegyek Kecskemétre,
Kecskeméti törvényszékre;
Látom az urakat ülni;
Rám tekintett valamennyi.
Kiszabták a rabidőmet.
Szabadulnék, de nem lehet;
Holnap visznek Szeged felé;
Bámul a nép mindenfelé.
Írtam az édesanyámnak:
Küldjön ruhát a lányának!
Elküldte a fehér ruhám.
Anyám jajszóval borult rám.
A labonyi börtön alja
Márványkőből van kirakva.
Az ajtaját vas borítja.
Anyám szívét szomorítja.
- Ha még egyszer eljössz hozzám,
Vizitáld meg az én szobám!
Két sor tégla a nyoszolyám
Itt halok meg, édesanyám!
Zenta (Bács-Bodrog)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
