Halál adósságát én immár lefizettem,
Mert bűnök soldjáért életemet letettem.
Én szomorú sorsom, látjátok koporsóm,
Amelben betétettem.
Így fizet a világ minden élő embernek.
Halállal szembe kell szállani mindeneknek.
Amint reám hágott, engemet levágott,
Így lesz sorsa többeknek.
Példa vagyok evvel, ki fekszem előttetek,
Halál keze által mert megváltam tőletek.
Tovább e világban szokott nyájassággal
Nem lehetek véletek.
Ó, keserves halál, mell igen megfonnyasztál!
Én nemzetim közül, hogy engem kiszakasztál:
Kedves rokonimtól, jóakaróimtól
Véletlen elválasztál.
Előbbi szépségem sárga színre fordítád,
Vidám életemet sötét boltba szorítád.
Minden dicsőségem és gyönyörűségem
Koporsóba szorítád.
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
