Igy fizet a földi világ:
Sokat ígér, keveset ád;
Igen hitvány azon kis bér,
Amit nekem il szükön mér.
Négy szál deszka rideg házam,
Zörgő forgács nyugvó ágyam;
Ez az egész keresményem,
Ezzel már most be kell érnem.
Majd a sötét sir ölében,
Rothadásnak kebelében,
Sok rut férgek vivnak értem,
Osztozkodnak testrészemen.
Frisseségem enyészettel
Cserélem föl, szenvedéssel,
Kigyók, békák laktársaim,
Mindennapi barátaim.
Ámde Jézus, kit szolgáltam,
Örök jót ád mennyországban:
Ábrahám kebelében helez,
Szegény lelkem ott örvendez.
Ezen erős reménységben,
Mely rejtve él kebelemben,
Föld gyomrának adom testem;
Jézus, vidd föl mennyben lelkem!
Társulat-tagok kik vagytok,
Értem is imádkozzatok!
Egykor, ha én szabad leszek,
Értetek is esedezek.
Én istenem, én istenem,
Aki voltál s vagy mindenem,
Adj testemnek nyugodalmat,
Lelkemnek mennyben jutalmat!
Amen.
Nagycenk (Sopron)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
