Hétfőn reggel virradóra
Jön a mester az ajtómra:
- Kelj fel, legény, hat az óra,
Hatot ütött a toronyba!
Én, mester úr, nem dolgozom,
Inkább felejsznit hordozom.
Felejszni-szíj a kezembe,
Úgy sétálok a helbergbe
Helberg-fater gyújts világot,
Ha nincs kökényszemű lányod!
Ha van kökényszemű lányod,
Elolthatod a világot.
Nincs szebb élet a mienknél:
Szegény vándorlegényeknél,
Mert mi adót nem fizetünk,
Mikor tetszik, elmehetünk.
Minden falu édes hazám,
Minden asszony édesanyám.
Minden kislány feleségem,
Kivel a világom élem.
Mikor mentem Várad felé,
Az ég hasadt háromfelé;
Ragyogtak rám a csillagok,
Megtudták, hogy vándor vagyok.
Lefeküdném, nincs vánkosom,
Aludhatnám, nincs pajtásom;
A kufferom a vánkosom,
A botom meg a pajtásom.
Én istenem, adj már munkát!
Meguntam már a vándorlást;
A vándorlást, az utazást,
A rózsámtól az elválást.
Köröstárkány (Bihar)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
