Idegen országban
Árnyékot ad egy fa.
Alatta kesereg
Egy vagdalt katona.
Mindegyre kesereg
A vagdalt katona,
Búsítja kebelét
Szegény székely hona.
Haj, keserű kenyér
A katonakenyér:
Véres a karéja,
Mert festi piros vér.
A bele nem puha,
De kemény, mint a kő;
Nem patyolatfejér,
De barnán sötétlő;
Nem puha, mert földét
Kemény kard szántotta;
Barna, mert tésztáját
Égő könny áztatta.
Hogy így fúdogálva
Béköté sebeit,
S feltörött kezivel
Letörlé könnyeit.
Az idegen fának
Áldást mond a vitéz;
Megy s hazája felé
Némán, epedve néz.
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
