Ídesanyám, ídesanyám, mér indultál olyan hosszú útra, ahunnat vissza ne várhassuk többet soha, drága jó ídesanyám!
Merre menjünk, hogy feltaláljuk?
Hova menjünk, huva legyünk, kedves, drága jó ídesanyám?!
Mér nem sajnált, kedves jó ídesanyám, tizenöt éves koromba fekete gyászba béborítani?
Sírjatok, kedves, drága jó testvéreim, me nincsen nekünk már jó ídesanya!
Mer az csak egy van a világon, de nekünk már az sincsen, drága jó ídesanyánk!
Térjen vissza, kedves jó anyánk!
Szóljon csak egyet hozzám, me én vagyok a legnagyobbik köztük, hogy mit csináljak az én drága jó négy testvírömmel, mikor min(d) kissebbek, mind én vagyok!
Jőjön, mondja meg, hogy neveljem fel űket, drága, kedves jó ídesanyám!
Bézárta minden boldogságunkat: nem fogjuk tudni többé, hogy mi a boldogság, mer elzárta tőllünk, kedves jó ídesanyánk.
Ó, be nagy a bánatunk, pedig még nem is kéne, hogy ismerjem, hogy mi a bánat.
De úgy körülfogta a szívemet, hogy nem tudom, hogy hova legyek el, kedves jó ídesanyám!
Ó, me még magamat nem is sajnálom annyira, de a többi kis apró testvíreimet úgy sajnálom, hogy nem tudom, huva legyek el!
Mér szakadt el tőlünk, kedves jó ídesanyánk?
Ó, be nagy a bánatunk!
Nem sajnát itt hagyni, kedves jó ídesanyánk!
Körösfő (Kolozs)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
