Ifjúságom szép virága
Kinyílott legszöbb korába;
Most elfordult siralomra:
A nagy búra, nagy bánatra.
Jártam szárnyon, mint a ráró
Kaptak rajtam, mint az rajon
Vagy mint kinyílt liliomon,
Kögyes szagú rozmaringon.
Elindultam világ útján;
Nem tartottam lovam száján.
Nem tanultam magam kárán,
Sóhajtok most magam baján.
Mint a hajós hajójával
Bánat-örvénybe úszkálva,
Segítségöt de nem látok,
Csak a Jóistentül várok.
Napok, napok, régi napok;
Erdélyország, más országok.
Ugyan abba mi hasznotok,
Hogy én ennyit raboskodok?
Párduc, tigris hamis állat,
Még sincs il erős zár alatt;
Nem viselnek űk vasakat,
Mint én, il erős láncokat.
Egyházaskér (Torontál)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
