Isten választ mindeneket,
A vándorló legényeket.
Engemet is elválasztott
Vándorló életre.
Bátor szívvel el is megyek
Az ország szélére.
Elbúcsúzom városomtól:
Ki kell menni víg hazámból.
Csak azt tudom: hol születtem
És felnevelkedtem,
De az elmém nem tudhatja,
Hol lészen életem.
Vándorlóvá lettem, rózsám.
Nem tom, hol lesz végső órám?
Ha az útban elvégezem
Vándorló-életem,
Egyedül csak az Istennek
Ajánlom én lelkem.
Isten hozzád, édes rózsám,
Szépen szóló gyöngyviolám!
Kezed, orcád s alakodat
Ezerszer csókolom,
És azután gráciádba
Magamat ajánlom.
Én istenem, arra kérlek,
A vándorlókat segítsed:
Küldj utánuk segítséget
A vándorlásukban;
Adj nékik hát vigasztalást
Szomorúságukban!
Anyám, anyám, édesanyám,
Készítsd a vándorló-ruhám!
Mert ő maga parancsolja,
A királyi felség:
Három esztendőt vándorjon
A mesterlegénység!
Elbúcsúztam szüleimtől,
Testvérimtől, szeretőmtől.
Nem kell nekem gazdálkodás,
Sem pedig feleség,
Mert énnekem kedvem tartja
Vándorló ékesség.
Csillaguknak teremtője,
Árváknak gondviselője,
Légy minekünk kalauzunk
Mi vándorlásunkban;
Adj minekünk vígasságot
Szomorúságunkban!
Isten hozzád, Szőreg város!
Benned lakásom nem káros.
El kell mennem, nincs mit tennem,
Tudják azt mindenek.
Akik nekem jót kívánnak,
Köszönöm nékiek!
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
