Jaj, istenem, istenem!
Jöhetek mán én haza, nincsen mán nekünk egy darab jószágunk se!
Mert mondtam neked, mondtam neked, ne menj magad a vásárra!
Ó, hogy vót szíve annak az embernek, aki neked ezt a beteg jószágot eladta?
Jaj, Sándor, lelkem!
Gyere, níz(d) meg, megdöglött a tehén!
Nincs mán semmink, dógozhatunk, még ílünk a világon!
Ó, gyermekeim, hiába vártam, hogy egy kis tejet fogok a ti szátokba adni.
Várhatunk megint eleget,
Még a két kezünkkel annyit fogunk dógozni, hogy még egy bornyút is vehessünk nektek.
Ó, drága kis gyermekeim, állhatok a más ajtaján egy liter tejír, még kapok nektek a szátokba.
Ó, mondtam neked, lelkem, ne menj a vásárra magad, mert a lelketlen emberek becsapnak!
Most mán hova megyünk?
Nem kapok semmit írte.
Viheted mán a bűrit eladni!
Jaj, istenem, istenem, mikor írem utol ezt a nagy csapást?
Legyen áldott a te szent neved!
Segíts meg bennünket!
Adjál nékünk egíszsíget, hogy dógozhassunk, hogy ennek a gyermekiknek a szájába még én tejet adhassak!
Jaj, istenem, istenem, hogy kell nekem átgázolni ezt a szörnyű nagy csapást?
Nyírábrány (Szabolcs)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
