Jaj, jaj, jaj, édes anyóka, kire hagyott engem, nincsen apám, se testvérem!

Jaj, jaj, jaj, édes anyóka, kire hagyott engem, nincsen apám, se testvérem!

Más sem, édes jó anyókám, köszönöm szépen amottani nevelésit.

Jaj, jaj, jaj, nyitsa föl a ken(d) szemeit, vesse reám, nézze az én árva életemet, lelkem, lelkem, édes tiszta szívű, jó édes anyókám!

Jaj, merre menjek, hol ügyeljem, s hol keressem meg én kendet, mikor én olyan jó anyát senkit sehol nem találok, lelkem, lelkem, édes jó édes anyókám!

Jaj, akarmerre menjek, mindenkinek vagyon édesanyja s édesapja, csak nekem nincs se anyám, se apám, se testvérem, senkim nincs a világon, árva vagyok, mind a madár az ágon, lelkem, édes jó anyókám!

Jaj, kérje a Jóistent, hogy én es menjek ke(nd)hez minél előbb, ne szenvedjek tovább ezenn a világon, me nekem már úgy sincsen semmi örömem, semmi jókedvem, csak én mindig búsulok, sírok kendér!

Akarmerre menjek, sehol sem találom.

Jaj, lelkem, édes jó anyókám, nem lesz nekem mostantól senkim, akarmerre menjek, senki nem lesz, aki főzzön, aki nekem holmit rendbe tegyen, lelkem, édes jó anyókám!

Isten fizesse meg kennek, hogy kend olyan jól nevelte az én gyermekeimet, jaj, jaj, jaj, többet nem lesz, aki vigyázzon reik, nem lesz, kire hagyjam, senki el nem fogadja, sehol nem találom kendet, lelkem, édes jó anyókám!

Könyörögjön a Jóistennek, hogy én es menjek oda (jaj)!

Olyan jó napom vót, amíg ken(d) mellett vótam, de az a sok jó napom mellett tőtt, lelkem, édes jó anyókám!

Jaj, édes anyókám, köszönöm kennek, hogy ingem e(ly)en sok szép munkára mettanított!

Mettanított szőni, fonni, szőni, varrni, mindenféle munkát elvégezni.

Jaj, kiskoromtól dolog alá tett, és szépen tanított, kitanított mindenféle munkára, hogy nem kell szégyelljem az én munkámot, mindenki előtt becsem vót.

Mindenki csak azt akarja, hogy én menjek neki dógozni, mert kend ingem mindenre betanított, lelkem, édes jó anyókám!

Jaj, merre menjek, hova menjek, hogy én kendet feltaláljam, jaj, jaj, jaj!

Erdő nincsen ződ ág nékű(l), s az én szívem bánat nékű(l)!

Jaj, hogyan gyűl meg a sok bánat, hogy a fődön alig járok, lelkem, édes drága jó édes anyókám!

Kit vesztettem el, akit soha többet meg nem találok, lelkem, édes jó anyókám!

A Jóisten nyugítsa meg, vegye bé az ő szent országába, hogy még egyszer találkozhassunk eggyütt, lelkem, édes tiszta szívű jó anyókám!

Nyugodjék békével, a Jóisten áldja meg, szentelje meg azt a porocskát is, amit ke(nd)re tettem, lelkem, édes, édes jó édes anyókám!

Isten vele!



Andrásfalva (Bukovina)



Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>