Jaj, lelkem, lelkem, jó társom, negyvennégybe elesett, megette az az átkozott háború!

Jaj, lelkem, lelkem, jó társom, negyvennégybe elesett, megette az az átkozott háború!

Jaj, me tizenöt éve, hogy árvo vagyok!

Nincsen nekem senkim, csak az út fel es, le es.

Jaj, jere haza, lelkem, hogy panaszkodjam meg neked.

Mondjam el, hogy annyi üdőtől mi panaszom vóna, lelkem, jó kicsi társom!

Jere haza, s a gyermekeidet gyűjtsd essze, mert úgy el vannak szóródva: jaj, egy hónapba egyszer ha találkoznak, máskor egy hónapba se egyszer se!

Jaj, András, András, hol van a te sírod?

Jaj, hol van a te gyászos sírod?

Sose tudom még a keresztfádot se felkeresni.

Jaj, idegenbe ett meg ez a fekete főd!

Jaj, idegenbe zárt el ez a fekete főd!

Jaj, mit gondoltam reád azután, s mit vártalak, még a mái napig es várlak, de sehonnat sem jössz haza.

Lelkem, jó kicsi társam; lelkem, jó kicsi társam, akit sohase tudok elfelejteni!

S hogy búsulnak a gyermekeid, gyere haza bár egyszer!

Vigyázkodjál meg a kicsi szegén hajlékodba, hogy mi lett még azután es belőle!

Lelkem, jó kicsi angyalkám, aki még az aluvásomat es meghallgatta, s aki még a szuszogásomat es meghallgatta!

Jaj, András, András, jaj, szomorú András, be szomorán mentél vissza, mikor hazajöttél szabadságra, mert te tudtad, sohase jössz többet haza.

Hogy búcsúzódtál a gyermekeidtő(l), s ingemet is vittél magadval egy darabig, s ott letettél, me má tovább nem mehettem veled.

Jaj, András, András, szomorú András!

Jaj, jere haza, s vigasztald meg a szűvemet, me olyan bánat ért esmég!

Met a kicsi fiamnak es eltörött a karja, de má mindjá három hete, s nem tudok odamenni, met a nyomorúság nem engedi, drága kicsi, jó társam!

Jaj, András, András, jaj, mennyit gondolok reád, s mennyit látlak álmomba, s be boldog vótam!

Reggel, mikor felébredtem csak a szívem el vót fogyva, me nem vótá(l) mellettem.

Jaj, átkozott háború s átkozott ágyúgolyó, aki egy pillanat alatt elvette az életedet, drága jó, szomorú, kicsi társam!

Jaj, hova menjek, hol kapjalak meg, met mennyit kerestelek tizenöt esztendőtől, de sehol meg nem találtalak.

Mennyit mentem mindenfelé, de sehol se vótál!



Gyimesközéplok (Csík)



Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>