Jaj, jaj, jaj, mennyit siratta!
Jaj, mennyiszer elájút az udvaron, mikor meghallotta Jóskának a halálát!
Édesapám, szívem, apám!
De mikor Jánosnak, jaj, a Kárpátokba a lábát ellőtték, jaj, mikor a levélbe megjött, jaj, édesapám, hogy a féllábát a Kárpátokba hatta, nem tudott a lábán megállni!
Ó, bánathúzó édesapám, kinek a faluba senkinek annyi bánatja nem vót min(t) neki!
Édesapám, hányszor a házába lejöttünk, szívem, de mink azt sose nem vigasztaltuk meg, hanem inkább megsértettük.
Édes, jó szavú édesapám, senki annyi bánatot el nem húzott, min(t) kend!
Jaj, egyiket Amerikába, a másikot Romániába, a harmadikot Hadikba s a negyediket a háborúba!
Édes, jó gondozó édesapám, jó gondviselő édesapám!
Köszönöm, édesapám, a kend jóságát, jó falássát, édesapám, szívem, apám!
Akinek az életjiből soha üres kézzel ki nem mentem!
Örökké aszondta: - Adjá(l), Anna, valamit, szegénnek, met nemcsak azétt jött, hogy meglásson, hanem azétt, hogy valamit adjunk, vagy a szegénségit enyhítsük.
Soha üres kézvel ki nem mentem a házából, édesapám, lelkem, apám!
Jaj, mennyit vigasztalt, amikor özvegyen maradtam, jaj, jaj, hogy mennyit sajnát ingemet!
Soha eggyet nem sajnát úgy, mint ingemet.
Met én vótam a legnagyobb s a legszerencsétlenebb!
Édesapám, megérdemlené, hogy soha a szemem meg ne száradjon a sírástól, örökké csak sírassam!
Hadikfalva (Bukovina)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
