– Jaj, kedves férjem, kedves hű párom!
Jaj, milyen nehezen esik az elvállás tőled!
Hiszen milyen boldogan éltünk eggyütt nyolc esztendőt, most meg elközzeledett az elvállás órája!
Jaj, de árván maradok itt evel a küsgyerekkel!
Nem lesz, aki kenyeret keressen, nincsen, aki gondot viseljen reánk.
Jaj, de árván maradtunk, mint mikor az ágtul a levél elszakad!
Nincsen pártfogónk, nincsen nekünk senkink a világon!
Kedves férjem, mér hagyol itt minket, mér nem lehetett neked itt maradni mivélünk, hiszen úgyan szerettük egymást, milyen boldogul éltünk!
(Jaj, az az átkozott halál), az elszakaszt minket örökre egymástul!
Jaj, hogy kezdjem itt egyedül az életet, jaj, mihez fogjak, nem tudom azt se, hogy mit csináljak!
Jaj, istenem, istenem, miért nem tartottad meg nekem az én hű páromat!
Jaj, mér nem tartottad meg nekem, hogy éltünk vóna együtt hosszú üdeig, hogy neveltük vóna fel ezt a kis árva gyereket!
Jaj, kedves férjem, drága férjem, vajon mi lesz most mivélünk itt a nagyvilág zajába, bajába?
Mit kezdjek evel a küsgyerekkel?
Ki keres ennek már ezután kenyeret, ki neveli, ki oktatja, ki ad neki jó tanácsot az életbe?
Hiszen nincsen olyan szerető szív, mint az ídesapa meg az anya szíve!
Hiszen ez a küsgyerek nem tanál többé ídesapai szeretetre.
Jaj, nem lehet azt kimondani, hogy hiányzik ennek az ídesapja!
De hiszen hiába keres(n)i, nem tanál másikat az egész világon!
Kedves küsfiam, drága gyermekem, köszönjél az ídesapádnak, nyújtsd a kezed feléjje utoljára!
Hiszen mindjár lezárják még a koporsóját is, még csak ott se látjuk!
Mer hiszen már az utolsó pillanat, s elviszik tőlünk, a sötét sírba teszik.
Nem lesz többé találkozásunk, nem látjuk egymást többé!
Jaj, pedig hogy szerettünk vóna eggyütt élni, jaj de boldogok lettünk vóna, ha tovább eggyütt élhettünk vóna!
Jaj, ez a gonosz halál, ez eltörte a boldog házasságunkat!
Jaj, hogy kellett vóna a küsgyereknek a gondviselő, jaj, de hiába siratjuk, hiába kiátunk, mer már ő nem hallja!
Jaj, az a hideg halál megsiketítette, nem hallja a kérésünket!
Jaj, most már búcsúzzunk el örökre egymástól!
Adjon a Jóisten a számodra csendes nyúgodalmat, boldog pihenést!
Mákófalva (Kolozs)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
