Mélyen fáj az a jó szülének,
Ha menni kell kisgyermekének;
Hogyha látja ajtaja előtt
Gyászkoporsóba bezárva őt,
Megárad szíve bánatja:
Zokog, könnyeit hullatja.
Akként van itt e bús alkalom,
E gyermeket várja sírhalom.
Fagy száll viruló tavaszára,
Az fektette ravatalára.
S megölelte helyettetek,
Azért vérzik hű szivetek.
De int az elválás órája,
A sírban több kis társa várja.
Tartsátok meg emlékezetét,
Szép beszédét és szeretetét!
Isten vele és véletek,
Bízzatok, még föllelitek!
Vajdácska (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
