Ez álnok világnak zöldellő kertjében
Kinyíltam, mint rózsa, éltem zsengéjében.
Örömet szerzettem mindenek szívében;
Éltem szülőimnek drága szerelmökben.
Győzedelmet vett a halál már éltemen,
Mert nagy sebet ejtett nyilával szívemen;
Megfojtott, azonban romlandó testemen
Vett erőt egyedül, nem pedig lelkemen.
Már lelkem Jézusom nagy dicsőségében
Él az ártatlanok fényes seregében;
Tovább nem gyötrődik a gyarló életben,
Hanem vigadozik az ég örömében.
Atyám s édesanyám, e végső szólással
Hív dajkálástokat nagy háláadással
Köszönöm, s kívánom: az Isten áldással
Árnyékozzon titeket vígasztalással!
Istennek, szülőim, titeket ajánllak.
Adjátok testemet az én kis síromnak!
Akasztó (Pest)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
