Setít a tömlöcöm, vasrostíly ablakán.
- Gyere, kedves rózsám, nyújtsd be karod hozzám!
Gyere, kedves rózsám, nyújtsd be karod hozzám!
- Bényútom csendesen, megfogod szívesen.
Jaj, be nehéz nékem nálad nékül ílnem!
Jaj, be nehéz nékem nálad nékül ílnem!
- Gyere hát, Violám, csókold meg az orcám!
Csak egyszer azt írném, szívem elcserélném!
Csak egyszer azt írném, szívem elcserélném!
Amerre én járok, még a fák is sírnak;
Megsárgult levelek a fődre lehullnak.
A szálló madarak búsan siratgatnak.
Húlljatok, levelek, rejtsetek el éngem,
Mer az én kedvesem mást szeret, nem éngem;
Mer az én kedvesem mást szeret, nem éngem.
Siratom magamat, eltelt napjaimat;
Bízom Istenre dólgomat, eligazítja sorsomat;
Bízom Istenre dólgomat, eligazítja sorsomat.
Hortobágy (Hajdú)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
