Alig volt dél, már este van,
Feküdnöm kell koporsóban.
Kevés erőm, legszebb korom
Elmúlt, itt fekszik hűlt porom.
Nem szánom én e világot,
Mely okozott fáradságot;
Nem anyai (apai) életemet,
Csak egyedül háznépemet.
Értük fáradoztam s éltem,
Értük volt kedves életem;
Most koporsóm árnyékában
Keserg szívem bánatában.
Ó, de megvígasztal a hit,
Rám derítvén malasztjait,
Hogy végenyészetbe léptem,
Meglátom mennybe háznépem.
Ti is e hittel legyetek,
Kik halálomon könnyeztek:
Ama dicső reggel velem
Jobb hazába lesztek jelen.
Vajdácska (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
