Amott kereködik egy kis sütét fölhő,
Abba tarjoszkodik sárga lábú holló.
Várj mög, holló, várj mög, hagy izenök tűled
Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak!
Ha kérdik: hogy vagyok? Mondd mög, hogy rab vagyok:
Könyékig bilincsbe, térgyig vasba vagyok;
Térgyig vasba vagyok, könyékig bilincsbe;
Kiapad a szömöm a nagy sütétségbe.
Apám, édösanyám, mé mög nem öltetök
Abba az üdőbe, melben neveltetök?
De csak azt véltétök, hogy telik kedvetök:
Hogyha majd fölnyövök, bennem gyönyörködtök.
Szeretném mögtunni urak akaratját:
Mit akarnak véllem, mondanák szándekát!
Mert ha mögharagszok, töszök még egy próbát:
Kiásom még eccör a tömlöc ódalát.
Mindaddig bujdosok högyekön, völgyekön,
Még csillagot látok az magos egekön.
Valahol az halál majdcsak reám talál;
Élös dárdájával majdcsak végömre jár.
Egyházaskér (Torontál)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
