Lám mögmondtam, rózsám, ne szeress előre,
Mert Somogy vármögye hajtogat engömet!
Az sem hajt egyébért: hat szilaj csikóért,
Ahhoz tartozandó kocsi- és szerszámért.
Megkötötték nekem a megfogó hálót:
Megfognak, kinoznak, mint egy útonállót.
Ráverik a vasat fehér lábaimra,
Zsineget húzkodnak gyenge karjaimra.
Szólnak a kakasok, talán megvirrad már,
Fordulj felém, babám, magad maradsz mindjár!
A hajnali nádszál mind egymásra borul,
Azon egy kis madár szomorú verset fún.
Hervadoz a rózsa a hegyek tetején,
Én is úgy hervadok a tömlöc fenekén.
A tömlöc feneke az én vetett ágyam,
Annak a teteje takarózó dunyhám.
Csoknya (Somogy)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
