Nem vétöttem soha
Tóba falujának,
Mégis az irigyök
Neköm árkot ástak.
Verje mög a jó ég
Az én irigyömet,
Kik engöm ártatlan
Rabságba ejtöttek!
Itten a levest is
Fertályossal mérik,
A kis prófontot is
Kettőbe elvágik.
Van a börtön fölött
Börtönföligyellő;
Legtisztább üdőbe
Üsse mög a ménkű!
Kár, hogy bugyogóba
Szülte mög az anyja,
Hogy (szülte volna mög)
Et tüsökbukorra!
Morotva-puszta (Torontál)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
