Véremmel írattam
E kis cédulácskám,
De nincs oly követem,
Kitől elküldhessem.
Méhemtől küldeném,
Félek, mezőre száll,
Kedve szerint való
Virágjára talál.
Szarkától küldeném,
De igen cserregő;
Titkos bánatimat,
Félek, kicserregi.
Készülj, édes fecském,
Vidd el levelecském:
Se nem olyan közel,
Se nem olyan messze,
Csak túl a tengeren
Harminc mérfődnyire,
Ahol nevekedik
Egy kerek dombocska;
Egy kerek dombocska,
Egy kicsi falucska.
Tudom, megismered
Az én rózsám házát.
Ónos az ablaka,
Üveg az ajtaja.
Az ablak alatt van
Egy édes almafa.
Édes az almája,
Hamis a gazdája.
Adta vóna Isten,
Ne ismertem volna!
Fekete két szemem
Ki nem sírtam volna,
Gesztenyeszín hajam
Meg nem őszült volna.
Ha kérdi: hogy vagyok?
Mondd meg, hogy rab vagyok.
Magam egészségben,
Szívem gyötrelemben.
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
